2006. június 14-én, a nagydöntő harmadik mérkőzésének másnapján leültem megnézni az előző éjszaka összecsapását. 2-0-ra vezetett a Mavs a Heat ellen, nem vártam sokat a párharctól, és az igazat megvallva még a kezdő ötösöket sem tudtam volna felsorolni. Tudatlan voltam, fiatal, és talán még nem is voltam kész a szerelemre. Ám a meccs 4. negyedében hirtelen megcsapott egy furcsa, számomra ismeretlen érzés. Ezt Dwyane Wade okozta. Ettől a naptól lett ő az én kosárlabda idolom, az utánozhatatlan, az egyetlen, Flash.

Minden kezdet nehéz. No, meg egy fecske nem csinál nyarat. Időbe telik hozzászokni az új légkörhöz, az időjárási viszonyokhoz, a menetrendhez, a zuhanyzói szokásokhoz. Aztán a formációban, stratégiában betöltött szerepet is meg kell érteni. Néhány új szerzeménynek ezt sikerült meglépnie, sőt! Ezek a játékosok azonnali impactot hoztak csapatuk játékába, és az eddig elért eredményekből aktívan kivették a részüket. Kik néznek ki legjobban 10 fordulót követően a friss húsok közül Spanyolországban?

Lebron James, Greg Oden, Yao Ming, Derrick Rose, Andrea Bargnani, Andrew Bogut, Kwame Brown, Anthony Bennett. Mindannyian első választottak voltak a saját draft osztályukon, mégis mennyire különböző pályákat jártak be. Akad köztük legenda, aki beíratta nevét minden idők 5 legjobb játékosa közé. Viszont vannak, akik különböző testi - vagy szellemi - hiányosságok, csapások miatt nem tudták megmutatni azon extra képességeiket, amelyek miatt első helyen hozták el őket a nagy játékosbörzén. Vajon hova fogjuk sorolni az idei 1/1-est, Markelle Fultzot? Mi a megszáradt mopsz kaka van azzal vállal? Csak egy kicsit kell miatta aggódni, vagy már erősebben kell ráncolni a homlokokat?

Még szinte el sem kezdődött az új idény, mikor egy olyan változás következett be, amely gyökeresen megváltoztatta az egész szezon alakulását. Gordon Hayward szerda hajnali sérülésének nemcsak sokkoló látványa rázta meg a fanatikusokat, hanem annak hatása gyorsan terjedő vírusként fertőzi az egész ligát. Kár, hogy egy ilyen szomorú esemény volt befolyással a bajnoki gyűrű sorsára. Íme a 3 kulcs tényező, amelyre - 5 játéknap után látszólag - igen komoly hatást mért Gordon sípcsönttörése.

Szerda hajnalban kezdődik a 2017/18-as NBA szezon alapszakasza, így már maximum egy fél alvás választ el minket az újabb izgalmaktól, látványos zsákolásoktól, palánkra felkenő blokkoktól, triplarekordoktól, Twitter-háborúktól, új élményektől. Túlságosan rég volt már június, amikor a Warriors 4-1-es összesítéssel lesöpörte a parkettről a Cavaliers-t. Ezzel a kegyetlen erődemonstrációval üzenték meg az egész ligának, hogy velük első számú opcióként kell számolni az elkövetkezendő években. A rivális egyesületek ennek megfelelően kezdtek változtatásokba ezen eseményekkel teli nyár során, ennek eredménye, amit ma éjjeltől láthatunk: a valaha volt legjobb NBA évad!

A pénteken folytatódó spanyol bajnokság küzdelmeiből nem látott még egyetlen mérkőzést sem? Szombat estéit inkább Radics Dzsidzsi, és ByeAlex társaságában töltötte, így lemaradt minden fontos eseményről? A felesége minden vasárnap 14:00-20:00 közötti időintervallumra az IKEA-ba szervez programot, emiatt nem látja a bajnokikat? Nincs ok a pánikra! A Who's got balls blog segít, és összeszedi Önnek a liga eddigi érdekességeit. Nem kell tovább scroll-oznia habzó szájjal az NSO weblapját, hiszen ez a cikk megfelelő információt ad a La Liga-ról. A WGB blog bejegyzései ideális szórakozást, és tájékoztatást nyújtanak akár egy kellemes, reggeli székelés közben is. Tudja meg most, mely csapatok érdemelték ki Spanyolországban - és Katalóniában - a WGB Arany-Fincsi, illetve a Csokifagyi elismeréseit!

Túl vagyunk 7 rendkívül szórakoztató fordulón az angol Premier League-ben, és máris végtelen hosszú a lista az élményeink kapcsán: láttunk bomba gólokat, kiváló formában lévő csatárokat, volt edzőmenesztés, érzelmes visszatérés, arcon talpalás(ok), Wengerout, minden, ami egy jó nyitányhoz szükségeltetik. Ezek örömére tartunk egy körképet, és számba veszünk 3 rendkívüli, és 3 fogcsikorgatóan borzalmas teljesítményt. Az említett performanszokért cserébe a WGB blog jutalma sem marad el: "Arany Fincsi-díj" jár kiugróan jó játékkal előrukkolóknak, "Csokifagyi-díj" pedig az érthetetlenül gyenge alakításokért.

Hősünk, a denevér a 2000-es évek elején igencsak elemében volt, rendesen szívta is ellenfelei vérét. Aktív szárnycsapkodásainak, és szívóerejének köszönhetően ezen években UEFA-kupát nyert, kétszer hódította el a spanyol bajnokságot, illetve zsinórban kétszer BL-döntő résztvevő volt. A vadállatnak jutott bőven a jóból. Ellenben Rafa Benítez dédelgetésének hiányában valami megváltozott, szárnyuk megtöredezett, ultrahang kibocsátásuk gyengült, így számtalan fának repültek neki fejjel. Rengeteg új gazda érkezett Rafa pótlására, akik próbáltak újra életet lehelni az egykor dicsőn szárnyaló lénybe. A bőregér az utóbbi két szezonban szinte már alig mutatott életjelet, és nem a megfelelő gondozókat kapta segítségül. Ám jött júliusban a bölcs Marcelino, kinek úgy tűnik sikerült új erőt adnia denevér barátunknak, aki így újult erővel ismét nagy vadászatokba kezdett.

Az elmúlt húsz év hagyományai szerint az Arsenal-nak tegnap nem szabadott volna pályára lépnie bajnoki mérkőzésen. Épp ezért volt kissé fura élmény számomra nézni őket a Monday Night Football-on, ahelyett hogy a Bajnokok Ligájára pihentek volna. Hiába szerepel hat brit csapat a legrangosabb európai kupában, az "ágyúsok" nem tartoznak ezen klubok sorába. Pozitívum, hogy legalább nem mér egy újabb megalázó vereséget rájuk kedvenc ellenfelük, a Bayern München. A második oldalon viszont negatívum, hogy a kisebb leterheltség ellenére eddig nem alakult túl rózsásan a szezon kezdete. Ezen sikerült némileg csinosítani a West Brom elleni 2-0 alkalmával, még ha a mutatott játék nem is feltétlenül volt meggyőző. Mi lehet a reális cél számukra a 2017/18-as kiírásban?

Spanyol bajnoki cím - öt hosszú év után -, Bajnokok Ligája győzelem - az első back-to-back diadal a történelemben -, majd jön egy sima Európai Szuperkupa, plusz még egy álombeli Spanyol Szuperkupa siker. Fincsi. Ezen visszafogott eredményekkel a háta mögött vághatott neki az új idénynek a Real Madrid, és érezhették - joggal -, hogy nevükhöz hűen ők az egész világ királyai. Viszont az Everest csúcsáról legfeljebb lefelé vezethet az út, a fővárosiak pedig nem éppen egy visszafogott tempót választottak a lemenetelhez. Mi történt? Lehet-e még esély visszakapaszkodni?