Az elmúlt húsz év hagyományai szerint az Arsenal-nak tegnap nem szabadott volna pályára lépnie bajnoki mérkőzésen. Épp ezért volt kissé fura élmény számomra nézni őket a Monday Night Football-on, ahelyett hogy a Bajnokok Ligájára pihentek volna. Hiába szerepel hat brit csapat a legrangosabb európai kupában, az "ágyúsok" nem tartoznak ezen klubok sorába. Pozitívum, hogy legalább nem mér egy újabb megalázó vereséget rájuk kedvenc ellenfelük, a Bayern München. A második oldalon viszont negatívum, hogy a kisebb leterheltség ellenére eddig nem alakult túl rózsásan a szezon kezdete. Ezen sikerült némileg csinosítani a West Brom elleni 2-0 alkalmával, még ha a mutatott játék nem is feltétlenül volt meggyőző. Mi lehet a reális cél számukra a 2017/18-as kiírásban?

E cikk erejéig vonatkoztassunk el az Arsenal körüli problémáktól. Ne foglalkozzunk azzal az elhanyagolható ténnyel, hogy a keretük legalább olyan vékony, mint a Wenger bá alatt repedező jég. Hanyagoljuk az Alexis, és Özil szerződését érintő témákat. Az évek óta fennáló sikertelenséget. Wenger érthetetlen, két éves kontraktusát. Nyugodjunk meg! Csak tekintsünk a jóra.

Hazai pálya

Ha minden sorozatot figyelembe veszünk, öt meccsen öt győzelem született otthoni környezetben. Még ha egyik ellenfél sem volt egy világverő alakulat, 100%-os teljesítmény lévén felesleges a magyarázkodás.
Valóban akkor már akadnak gondok, mikor az Emirates-et elhagyja a csapat, hiszen idegenben nem sikerült még nyerniük az új szezonban...

A formáció

Április óta játszik a 3-4-2-1 felállásban az Arsenal több-kevesebb sikerrel. Sokáig nem hozott megoldást a védekezési hiányosságokra a harmadik belső védő elhelyezése, de ez az utóbbi öt mérkőzésen változni látszik. Ugyanis ezeken a meccseken mindösszesen egyetlen gólt kaptak az "ágyúsok".
Na, ezt sem tartom még tökéletesnek, hiszen ahogy a hétfő esti első félidő során is látható volt, sokszor csupán hőseink védőangyalai - vagy Monreal - mentették meg a biztos góltól Cech kapuját, mégis kétségtelen az előrelépés. Továbbá kissé abszurd, hogy a fent említett, eredeti posztja szerint bal hátvéd, Nacho Monreal muzsikál a legjobban ebben a rendszerben. Akár Holding, Mustafi vagy Koscielny lépett pályára, bizonytalannak éreztem őket, de a spanyol segítségükre sietett eddig többször is.

Remek teljesítmények

Három srácot tartok fontosnak kiemelni (Monreal-on túl):

• Welbeck
• Kolasinac
• Lacazette

Danny Welbeck kiválóan kezdte az idényt, ötször lépett pályára, ezeken 3 gólt és 1 gólpasszt jegyzett. Bár néha egy cseppnyivel többet tol a cselekbe, és talán többet passzolhatna kulcsszituációkban - lásd Stoke ellen -, jól helyezkedik, és viszonylag labdabiztosnak mondható. Kolasinac, akit a Schalke ajándékozott ingyen a londoniaknak, 1 góljával és 2 asszisztjával remekel szélső - hátvéd - létére. Nem szívesen állnék a bosnyák útjába a gyepen, relatíve jó fizikumú srác, és piszok keményen dolgozik a pálya bal oldalán. Alexandre Lacazette csak merne gyengén játszani a klub legdrágább igazolásaként. Laca a már említett hazai pályán eddig 4 gólt szerzett, és minden kétséget kizáróan ott lehet a legjobb gól lövők közt a szezon végén, bár a helyzetkihasználásán akad még csiszolnivaló.

Mit érhet el idén az Arsenal?

Ha nem gond, egy pillanatra kinyitnám a szekrény mélyén bújó "problémák, ne nézz bele!" feliratú dobozt. Nem tartom kifejezetten meglepőnek az "ágyúsok" eddig nyújtott teljesítményét. Továbbra is hullámzó a játékuk, amiben nagy szerepet játszik az öreg Wenger, és a hosszú évek során keletkező enyhe bűz, amely körülveszi őt. Nem tartom már egészségesnek a menedzser és az egyesület között fennálló házasságot. Többek között az ő jelenléte, és sikertelensége az oka annak, hogy egy - Föld bolygó szinten - top20-as játékos nem szeret már itt focizni, motiválatlan, és beleröhög a kamerába egy 0-4-re elveszített rangadó során. Nagyon kedvelem Alexis-t, és remélem, hogy látom még őt teljes szívvel játszani (akár az Arsenal-nál), de nagyon rossz látni az aktuális helyzetét. Biztos vagyok abban, hogy december végéig húzni fogja a csapatot előre, már csak azért is, hogy vaskos szerződést kaphasson az új csapatától...
Visszatérve a szezon céljaira: ez pedig nem lehet más, mint a BL kvalifikáció. Elnézvén a keret lyukas pontjait, Wenger-nek február-március környékén meg kell majd hoznia a döntést, hogy az Európa Ligára helyezzék a fókuszt, vagy maradhat esélyük az általuk oly kedvelt 4. bajnoki helyre. Bár jelenleg a 4. helytől való lemaradásuk mindösszesen egy pont, ez sokkal inkább tűnik számomra elérhetetlennek. A United-City-Chelsea trió előzése a kivitelezhetetlen kategóriába tartozik, de utánuk is meg kell küzdeni a 'Pool, valamint a Tottenham csapataival. Akad majd töprengeni való tavaszra, hogy a tavalyi Manchester United elhatározáshoz hasonlóan ők is az Eurépa Ligát választják-e.