Mi ugrik be az embereknek általában a Manchester City-ről? Esetleg egy kicsit komikus, ám annál fájdalmasabb 2008. májusi délután, amikor a Middlesbrough lenyócegyeztette őket? Vagy másoknak a gejzírként kitörő olajföld mellett álló klubtulaj, Manszúr sejk képe jelenik meg? Talán a minden hollywoodi mozit felülmúló, 2012-es záróforduló, és a hosszabbításban megszerzett bajnoki cím jön elő? Az utóbbi hónapokban ezek egyre inkább homályosodnak, és egy félelmetes, kíméletlen City-t látunk hétről-hétre diadalmaskodni. Lehet trollkodni rajtuk a múltjuk, és a semmiből jött meggazdagodásuk miatt, de eddig nagyon magabiztosan blokkolják a rájuk pöckölt fika-áradatot. Mitől ennyire brutális a Guardiola vezette Manchester City?

Néhány agyfa őrült kategóriába tartozó egyéni-, és csapatmutató a zseniális Manchester City kapcsán:

• 18 mérkőzésükből 17-et megnyertek, egy döntetlennel zárult, idegenben 100%-osak. Meccseiken 56 gólt szereztek, ami 17-tel több a második legtermékenyebb United-énál.
• Pep csapata elképesztő tartással, és erőnléttel rendelkezik: 11 gólt lőttek az utolsó 10 percekben, ráadásul ebben 4 mérkőzést eldöntő találat is volt.
• Silva, De Bruyne és Sané 8-8-8 assziszttal vezetik a gólpassz listát.
• A jobblábas De Bruyne eddig összesen 6 gólt rúgott - kettőt az "ügyesebb", és négyet a "sutább" lábával. Ráadásul milyen találatok voltak azok...

• Amikor Fabian Delph játszik, a kékek mindig behúzzák a 3 pontot - 13/13
• Pep Guardiola csapatai tartják a leghosszabb győzelmi sorozatokat a spanyol (15), a német (19) és az angol első osztályban (16, és még folyamatban)
• Edersonnak van a legkevesebb védése (28) a Premier League-ben a fixen kezdő kapusok közül. Persze, ezt vehetnénk negatívumnak is, de inkább az a kiemelendő, hogy a brazilnak alig akad dolga a mérkőzéseken a védelem remeklése, és az átlag 64%-os labdatartás miatt.

És még lehetne sorolni a végtelenségig a manchesteriek kiváló részeredményeit, mégis fontosnak tartok kiemelni  3 jellemző vonást a fentieken túl.

A brit tiki-taka

Guardiola filozófiáját, futballhoz való hozzáállását nem sokaknak kell bemutatni. A Barca éveken keresztül a világ legjobb csapata tudott lenni irányítása alatt, de 2012-re könnyen kiismerhetővé, és levédekezhetővé vált a taktikája. A Bayernnél töltött időkben pedig egy már eleve nagyszerűen működő gépezetet kellett volna még tökéletesebbé alakítania, de a nagy áttörést nem sikerült elérnie. Pepet egyre többen írták le, miután a kritikusok többsége úgy vélte, hogy valahol 2008-2011 között ragadt stratégiailag, és képtelen a megújulásra.

Ezek az emberek tévedtek. Habár a City játékában baromi fontos szerepet játszik a labda dédelgetése, mégis  Guardiolanak sikerült egy szinttel feljebb emelnie saját rendszerét. Az égszínkékek sokkal direktebb, határozottabb játékot mutatnak, mint ahogy a katalán óriás tette korábban a tréner keze alatt. Sokkal kevesebb a saját térfélen történő, eredménytelen tili-toli, és a kivárás, hogy az ellenfél elveszíti türelmét, és megbontja saját védelmét. A barcelonai rendszerbe is kiválóan illeszkedett volna David Silva, valamint Fernandinho: a spanyol elit passzoló, és képes akármilyen helyzetben megtartani a labdát, a brazil pedig egy  fáradhatatlan robot, aki minden meccsen 90 percen át fut, és kulcs szerepet játszik a védekezésben. Viszont olyan játékosa sosem volt a katalán menedzsernek, mint Kevin De Bruyne.

Ahogy feljebb már említést nyert, a belga adta holtversenyben a legtöbb gólpasszt idén a PL-ben, plusz hihetetlenül gólérzékeny a vörheny-kóros srác. De Bruyne egyszerűen tiki-taka inkompatibilis, nem szeret céltalanul passzolgatni, pont emiatt láthatunk egy egészen új jelenséget. Ő sokkal direktebb focit játszik, képes egymaga megtörni az ellenfelek védelmét egy-egy megindulással, vagy hosszú keresztpasszal. Valamint olyan halálos bombákat ereszt meg távolról, amilyeneket még Pintér "Pinyő" Attila is megirigyelne. Kevin sokoldalúsága, fizikalitása, passzolási készsége, és a közösbe tett munkája olyan érték, amely megteremtette a brit tiki-taka intézményét, és a bajnoki címnél magasabb célokra is reményt adhat a City drukkereknek.

Kép: mancity.com

Ez jobb, mint a Phil Jackson-féle "triangle offense"

Guardiola szerint a támadásépítés legfontosabb eleme a passz-háromszögek kialakítása. Ebben pedig kulcs a szélső hátvédek szerepe. Így talán már érthető miért költött el a klub a nyáron 122 millió fontot 3 fullbackre. De mi is az ő jelentőségük?

Guardiola legtöbbször 4-3-3 -, vagy ehhez hasonló - formációban küldi pályára fiait a PL-ben. Mikor hátulról szeretnék felhozni a lasztit, általában a védekező középpályás (Fernandinho) mélyebbre húzódik, ezzel csak pár méterre kerül a két középhátvédtől. Két lehetőség van a szélső bekkek helyezkedésére: hosszú labdával lehet őket indítani a szélen, így a vonal mentén rohanhatnak előre, vagy a legtöbb esetben középre tolódnak a szűrő elé. Ezzel gyakorlatilag kialakítanak egy 2-1-2-2-3 rendszert. Így több az átadási lehetőség, nagyobb eséllyel marad a csapatnál a labda, és tudnak belőle támadást indítani.

Ebbe a szerkezetbe pedig tökéletesen beleillik a szélvészgyors, és 88%-os passzpontossággal bíró, valamint 4 asszisztot kiosztó Kyle Walker, illetve a sérülések miatt szürke középpályásból elit balhátvéddé avanzsált Fabian Delph. Mi szükséges még ehhez a szisztémához? Egy higgadt, lábbal is ügyes kapus: Edersonnál ezzel abszolút nincs gond, 90%-ban társat találnak a labdái.

Nyilván a támadószellemű játékosok esetében sem hátrány, ha magukénak érzik a háromszögelést. Bár úgy érzem, náluk ez ösztönös. Az eddigi kedvenc City támadásom, még ha a vége nem is góllal zárul:

Kaméleon-módszer

Az elmúlt évek legsokoldalúbb keretét láthatjuk, amelyik minden alkalommal képes meglepni az aktuális riválist. Láttuk már őket 3 védős rendszerben, elől 2 befejező csatárral - Pool, Brighton ellen -, vagy hamis kilencessel felállni - United ellen -, de a hagyományos 4-3-3 - vagy 4-1-4-1 - felállásban is bármikor tudnak újat mutatni. Guardiola megteheti, hogy a csúcsformában lévő, gólrekorder Agüerot nem rakja be a kezdőbe a manchesteri derbin, de azt is, hogy a szegény ember Lionel Messijeként funkcionáló David Silvat nem játszatja a Tottenham elleni rangadón.

Pep 17 emberének adott eddig legalább 300 percnyi bizonyítási lehetőséget a bajnokságban. Erre persze mehet a rosszmájú kijelentés, mely szerint az olaj pénzből jó, hogy futja ennyi sztárra. Az viszont már egyértelműen az edző érdeme, hogy ezek a srácok mind meccsben vannak, és szinte mindenkinek megvan a helyettese az alap csapatban. Ennek megfelelően például nincsen egy, vagy két kizárólagos gólfelelőse a City-nek, 7 olyan játékos van a keretben, aki legalább 4 találatot jegyzett az idény során.

Ez a City kegyetlen! 11 pontos előnyüket a bajnoki versenyben behozhatatlannak tartom, még úgy is, hogy csak a szezon felén vagyunk túl. A PL top csapatok nem jelentettek eddig kihívást, és nekik is ugyanúgy nemzetközi kupa kötelezettségeik lesznek februártól, mint Guardiola fiainak. Melléjük állt a szerencse a Bajnokok Ligájában, hiszen talán a legkönnyebbnek mondható csapatot sorsolták nekik ellenfélnek, a svájci Baselt. Így igen valószínűnek mondható a negyeddöntős szereplésük.

Angliát már meghódította a cápa csapat, februártól pedig irány Európa!

Forrás: mancity.com, squawka.com, soccerstats.com, premierleague.com
Borítókép: mancity.com feldolgozva a WGB blog által