A 2016/17-es újoncok komoly fejtörést okoztak a szezon végén a szakértőknek. "Kinek adjuk a ROY díjat?" Na, nem azért, mert olyan félelmetesen mély lett volna a merítés, hanem mert kellett találni valakit, akire rá lehet aggatni ezt az elismerést. Elváráson aluli teljesítmények, sok sérülés és persze Kris Dunn... Malcolm Brogdon lett a győztes, de a rajongókban maradt egy kis hiányérzet. Hol tartanak most ezek a fiúk? Hát, nagyon nem ott, ahol tavaly voltak. Micsoda fellendülés, erre vártunk, much wow, so sophomore!

3. Domantas Sabonis - Indiana Pacers

A 21 éves litván gyakorlatilag nehezékként került át Indianaba a Paul George trade folyamán. Oladipo volt a csere valós ellenértéke, és a legtöbb szakértő óriási rablásnak érezte ezt a tranzakciót az OKC részéről. Rookie évében a Westbrook uralta Thunderben Domas nem igazán tudta megmutatni, hogy mire is képes igazán. Pattanót nem szedhetett, mert valaki bemorcizott volna, hogy nem lesz meg a tripla-dupla átlaga, és támadásban sem bontakozhatott ki. A Pacersbe kerülésével Sabonis új lehetőséget, és reményt kapott, ennek köszönhetően bizonyítja is második NBA szezonjában tehetségét.
Domas szinte minden játékelemben, és a számokban is fejlődést mutat a múlt idényhez képest. Ami poén, hogy a pályán töltött perceiben szignifikáns emelkedés nem történt, mégis több pontot termel, kiemelkedő hatékonysággal, teljesen más sebességgel. Idén majdnem 8 ponttal többet ad a közösbe meccsenként, közel 5 pattanóval többet szed, a pálya bármely pontjáról pontosabban dob, egyszerűen zseniális a srác. A triplázás egyelőre nem feltétlenül az ő fegyvere - bár 11 kísérletből 5-öt értékesített már az idény során-, viszont ebben még bőven van fejlődési potenciál. A festéken belül abszolút elit, 74%-os hatékonysággal értékesíti a dobásokat. Ez azért gyönyörű, mert nem az a típusú magas ember, akinek feldobják a lasztit a mennyezetig, és onnan rántja be a gyűrűbe, hanem az európai iskola szerint, sarkazgatva, stílussal oldja meg a helyzeteit. Volt mit tanulni a papától.
Miután akár a litván, akár a cserében partnere, Oladipo is remekül szerepelt az elmúlt 20 meccsen, felmerül a kérdés, hogy vajon melyik csapat húzott nagyot a nyári mozgással? (Pláne, ha George jövőre távozik Oklahomából...)

2. Jaylen Brown - Boston Celtics

A Celtics ifja - Sabonishoz hasonlóan - tavalyi önmagához képest nem csak egy szinttel lépett feljebb. Brown az igen langyos rookie idénye után elfogyaszthatott némi spenótot, mivel hatalmasat fejlődött erre a szezonra védekezésben, de főleg támadásban. Bekerült a bostoni kezdőbe, 9 ponttal többet hoz meccsenként, bátrabban vállalkozik mezőnyből, több lepényt szed, és sokkal pontosabban dob a hármas vonal mögül, mint tavaly. 15.6 átlagpontjával a második legeredményesebb scorer Brad Stevens keretében. A 41%-os triplamutatója kétségkívül elit szintet képvisel. JB nem feltétlenül az a típusú ember, aki saját magának teremti meg a helyzeteit, ellenben csapatjátékosként nagyszerűen funkcionál. Talán csak a büntető hatékonyságát lehetne megemlíteni, mint fejlesztendő terület - azon az 59%-on van még mit csiszolni.
Brown igazi piócaként viselkedik defenzív oldalon. Rengeteg labdát szerez, mindig a támadója előtt marad lábbal. Mindezt úgy, hogy rendre az ellenfél legjobbján kell védekeznie.
Nyilvánvalóan Hayward egész szezonos kiesése „jól jött” a keret fiataljainak, így Brownnak is, akinek bőven van lehetősége villogni éles helyzetekben. Elképesztő, hogy a ligaelső csapatnak egyik húzóembere egy 21 éves srác, aki baromi robbanékony, atletikus, gyors és agilis. Tudom, hogy a szakértők nagy része nem szereti másodéveseknek adni a liga legtöbbet fejlődő játékosának járó díjat, ám Brownról, és Sabonisról lehet, hogy hallunk majd még év végén ennek kapcsán.

1. Joel Embiid - Philadelphia 76ers

Embiid megtestesít mindent, amit a rajongók, és az NBA, mint szervezet kívánhatnak maguknak. A felbukkanása egy fantasztikus sztori. 2010-ig semmi köze nem volt a kosárlabdához, addig röplabdázott, és focizott - milyen blőd lenne egy ekkora embert a gyepen látni. Ebben az évben vett részt Mbah a Moute kameruni kosár táborában, ahol felfedezték kiváló adottságait. Így került az USA-ba, ahol eleinte kinevették a társai, annyira ügyetlen volt. Folyamatosan edzett, videózott és tanult, hogy az a szörnyeteg legyen, akit ma láthatunk.
JoJo egy utánozhatatlan hajtós, küzdős jellem, és rendkívüli példa a fiatalok számára. Két és fél évet kellett a kosárpályától távol töltenie, mégis mióta visszatért, nem azt tapasztaljuk, hogy kifejezetten óvná a testét. Minden labdáért úgy vetődik, rohan, mint egy 3 hónapos kiskutya, aki életében először lát ilyen szép játékszert. 

Joel a liga jövője. Elképesztően sokoldalú, szinte nincs olyan játékelem, amiben ne lenne legalább megfelelő. OK, igen, a dobásain van még mit javítani, hiszen a 26%-os triplázása kifejezetten kakesz. De az ember a maga 115 kilójával, és 213 centijével hármasokat dob!!! Van fadeaway jumpere, kegyetlen a pozíciós játékban, és olyan megállíthatatlan erővel megy fel zsákolni, hogy az szinte már nem ér. 22.9 pontot szerez meccsenként 11.3 pattanóval, ezzel egyértelműen a másodéves mezőny fölé nőtt. Ráadásul a védő oldalon is alappillére a Sixers-nek: amikor nincs a parketten, több mint 10 ponttal többet kap csapata, mint vele együtt - 100 támadásra levetítve.
The Process jelenléte ebben a listában jóformán csalás, hiszen annyira kiemelkedik a sophomore-ok közül, mintha Steven Seagalt (aki kemény) hasonlítanánk Tom Cruise-hoz (aki nem az). Mindenesetre jó látni, hogy a tavaly még harmat gyengének titulált újonc osztály, idén beérni látszik.

twitter.com - @sixers

Források: basketball-reference.com, stats.nba.com
Borítókép: nba.com/sixers feldolgozva a WGB blog által