Bő egy hónapja startolt el az NBA szezon, és egy rendkívül furcsa jelenség látszik körvonalazódni. A lesajnált, megtépázott keleti konferencia a várthoz képest sokkal szórakoztatóbb csatározást tár a rajongók elé, mint nyugati párja. Október előtt a legtöbb kritikus legfeljebb 5-6 keleti gárda értékelhető produkcióját várta az alapszakaszban, míg nyugaton valóságos tündöklés volt prognosztizálható. Ehhez képest egyáltalán nincs akkora szakadék a két konferencia között, sőt! Több az emberfeletti teljesítmény, a meglepő eredmények, nagyobb a "swag-factor" az Atlanti-óceán közelében lévő alakulatoknál. Mivel lehet alátámasztani a fenti kijelentéseket? Szubjektív értékelés.

Ezt nem láttam jönni

Számtalan blőd írás született, amely kelet jelentős gyengülését jelezte előre a tragikus Hayward lábtörés után. Eleve a szezon előtt kizárólag a Celtics, és a Cavs merült fel a nagydöntőt érintő beszélgetésekben. Ki látta előre, hogy a sérülést követően ez lesz? A Boston 16 zsinórban megnyert meccsel áll az NBA élén, ráadásul többek között a Warriors, és a Spurs skalpját is sikerült begyűjteniük ebben a sorozatban. Brad Stevensről pedig lassan elkezdhetik forgatni a "The Coach" c. életrajzi művet, amelyben az edző mindig új, és  egyre keményebb kihívások elé sodródik - teljes újratervezés a szezon elején, földrajz oktatás a fiúknak, a srác dédelgetése, akinek hiányzik az ikertesója. De a film végén kikapnak a nagydöntőben 2-4 arányban a Golden State ellen. Viszont mivel ez egy tök jó eredmény, mindenki örömében sír, és Stevens megkapja az év legjobb vezetőedzőjének járó elismerést. Hollywoodi kasszasiker.

Ki beszélt még október elején a Pistonsról? 11-6-os mérlegnek örvendhetnek, ami leginkább kompakt védekezésüknek, illetve a hihetetlen dobóformájuknak köszönhető. Stan Van Gundy is ott lesz az év legjobb edzője díj jelöltek sorában, amennyiben fenntartják ezt a masszív védekezést, és jó teljesítményt. Tobias Harris  bizony nincs is olyan messze egy 50-40-90 álom mutatótól, Drummond nagy javulást mutat a büntetők terén, Bradley pedig remekül hozza, amit vártunk tőle. Nagyon komplett ez a Pistons, és örülnék neki, ha láthatnám őket májusban is játszani.

Itt vannak még az apróbb csodák is, mint a hirtelen nagyot szóló, ám gyorsan kipukkanó Magic, vagy a lett félistennel rendelkező Knicks, vagy a láncait eldobó Sabonis-Oladipo fémjelezte Pacers.
Ez a kelet elképesztően fun, sokoldalú, és egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen valid csatákat láthatunk majd a playoff helyekért.

Nyugati csalódások

Számomra a legnagyobb kudarc az OKC rajtjához fűződik. Ami védő oldalon teljesen rendben van - 3. legjobb védekező csapat -, az a labdával kezükben nagyon távol áll az ideálistól. Westbrook a tavalyi Rambo szezon után nem igazán látja hogyan lehetne all-star társakkal közösen együttműködni. Melo egészen gyatra támadásban, és a tavalyihoz hasonló nem túl erős hatékonysággal dolgozik. George talán a legkiegyensúlyozottabb a triumvirátusból. Érthető, hogy új formáció, valamint még nincsenek teljesen összeszokva, de a Timberwolves elleni oda-vissza, és a Kingstől elszenvedett vereségekre nehéz magyarázatot találni. Na, de ma hajnalban felmosták a parkettet a Dubs-szal, úgyhogy hátha hoz némi fellendülést.

Akad még bőven olyan alakulat, amely az előzetes jóslatok ellenére gyengén játszik, bár náluk többnyire a sérülések okozzák ezt a visszafogott performanszt. Ilyen a lassan irányító nélkül felálló Clippers, ahonnan nagyon hiányoznak Teodosic előrejelzett highlight megmozdulásai, Beverley Lonzon mutatott keménykedései, plusz ugye Gallinarit sem látjuk a pályán csípőfájdalmai miatt. Nagyon hiányzik Gobert a szétesett Jazzből, Mike Conley a már nem olyan extrán védekező Grizzliesből, vagy egy brutális Kawhi a hullámzó teljesítményű Spursből. Ez a nyugat így nem igazi.

Persze kijelenthető, hogy a két keleti bajnokesélyesnél is voltak gondok. Ám Boston lóherései fel tudtak állni a kezdeti sokkból Stevens és Irving irányításával, illetve Lebronék is felébredni látszanak a szezon eleji Benny Hill show után - zsinórban 6 győzelem.

Rising Stars

Eddig több gigászi produkciót láttunk keleten a fiatal szupersztároktól. Három szörnyen tehetséges, és a következő 12-14 év meghatározó figurája építi tovább egyébként is kiváló renoméját ebben a konferenciában.
A 81%-ban egészséges Joel Embiid hétről-hétre egyre jobban fest, egyre dominánsabb a pálya mindkét végén. Az LA-ben lenyomott összesen 78 pontja, 31 pattanója, 9 asszisztja és 8 blokkja pedig libabőrösen ijesztő.
New York elsőszámú lett szupersztárja, a blokkok tekintetében ligaelső Kristaps - 2.3 blokk meccsenként - 22 éves létére a Knicks vezérévé vált ebben a szezonban. Imádom a játékát, jófiús fizimiskája ellenére baromi kemény a palánk közelében, és távolról is egyre félelmetesebb befejező.
Viszont a személyes kedvencem Giannis. Nem lehet róla eleget ömlengeni... Azok a sapkák, azok a eurostepek 3-4 ember szorításában, azok az egyre fejlődő fadeaway dobások! Nagyon fini. Csak tényleg egy icipicit tanuljon meg kintről dobni, és senki nem fogja őt megállítani.

Hol vannak a hozzájuk hasonló srácok nyugatról? Ja, nincsenek.

Joel Embiid's tweet from 11.15

Nem is annyira zöld a fülük

Számomra nem kérdés, hogy az eddigi Top 3 rookie keleten játszik. Nyilván lehet azzal vitatkozni, hogy akár Donovan Mitchell, akár Dennis Smith máris hatalmas szerepet kapnak a jelenlegi rotációjukban, de az inkonzisztens játékuk miatt nincsenek a legjobbak közt. Kyle Kuzma már közelebb van ehhez, és a fantasy csapatom minden alkalommal örül is a nagyszerű dobószázalékának, de nála még valami hiányzik. Viszont a legjobb hármas nálam így néz ki:

• John Collins - aki a legrosszabb csapatban egy igazán üde színfolt, elképesztő rugók vannak a lábaiban, és egy őrülten szórakoztató srác lehet hosszú távon.
• Jayson Tatum - aki 19 éves létére a ligaelső csapatban a harmadik legeredményesebb játékos, mindezt 48%-os triplával (!!!), clutch pontokkal alátámasztva, lenyűgözően érett játékot mutat eddig.
• Ben Simmons - aki egy év kihagyás után olyan erővel robbant be, hogy első évében máris a legjobb 20 játékos közt emlegetik a nevét, eszméletlenül jól passzol, és tör be a festékbe. Szinte máris egy kész All-starnak mondható.

Ha a fenti érvek nem elegendőek, íme a döntő bizonyíték a fő állításra: a keleti csapatok eddig 60-53 arányban verik a nyugatiakat az alapszakaszban! Véletlen? Nem hinném.

Forrás: basketball-reference.com
Borító: nba.com/pistons; celtics; sixers képei feldolgozva a WGB blog által