Vajon szimplán elhamarkodott, vagy felesleges, ÉS elhamarkodott kijelenteni, hogy a Manchester United a 2017/18-as Premier League idény legnagyobb bajnokesélyese? Mondom ezt két meccsre alapozva? Nem kellett még komoly ellenféllel megmérkőzniük, vagy az smafu? Sokkal többről van itt szó, mint a West Ham és a Swansea City elleni remek eredmények. Akad egy fontos tényező, amely újra a vastrónra repítheti a Vörös Ördögöket.
2013. május 12-re örömteli napként tekintenek vissza a Manchester United szimpatizánsok. A United legyőzte a Swansea City együttesét 2-1 arányban, de mégsem ez volt a nap legfényesebb eseménye: Sir Alex Ferguson utoljára küldte fiait pályára az Old Trafford-on, ráadásul az említett mérkőzés után egy fergeteges parti vette kezdetét, hiszen a legendás skót menedzser tizenharmadik alkalommal emelhette magasba a Premier League trófeáját. Az ünnepség után pár nappal még volt hátra egy kötelességük Birmingham-ben, SAF egy kegyetlenül unalmas West Brom elleni 5-5 (!?#&) végeredményű meccsel zárta le menedzseri pályafutását, és adta át a stafétát szintén skót kollégájának David Moyes-nak. Innentől egy pöti mélyrepülésbe kezdett a szupercsapat.
Az Everton volt menedzseréről mindenki trollkodott már bőven eleget, legyen elég annyit megemlítenem, hogy teljesítményével nem sikerült meggyőznie a manchester-i szurkolókat, és a vezetőséget sem, így a klub bőven a kontraktus lejárta előtt szerződést bontott a szakemberrel 2014. áprilisában (miután volt csapatától, az Everton-tól kikaptak 2-0-ra), és kinevezték a helyére ideiglenesen Ryan Giggs-t. A wales-i hős végül 7. helyre hozta be az Ördögöket, ezelőtt utoljára az 1990/91-es évadban szorultak le a dobogóról. 2014 nyarán Louis Van Gaal-t nevezték ki a skót mellényúlás utódjaként, aki azelőtt pár héttel egy félcsodát vitt végbe a holland válogatottal a világbajnokságon, és harmadik helyre hozta az Oranje-t. Maradjunk annyiban, hogy neki sem sikerült Sir Alex-i magasságokba emelnie a Manchester-t, bár legalább egy FA kupa győzelmet sikerült elhoznia két idénye alatt, de a PL-ben elért negyedik, majd ötödik helyezést neki sem tudták megbocsátani. Moyes, és a holland vezetőedző is hasonló mérleggel büszkélkedhetett, ami a megnyert tétmeccsek arányát illeti, mindketten 52%-nak örvendhettek.
E förtelmes három év után José Mourinho (ejtsd helyesen: Móórinnyu) érkezett az angolokhoz zsebében két BL serleggel, három Premier League trófeával, és még egy szekérnyi spanyol, olasz, valamint portugál bajnoki és kupa elsőséggel. "Vajon a Special One lenne, akire a United drukkerek ilyen hosszú ideje várakoznak, és majd ő húzza ki a csapatot a fekáliagödörből?" A 2016/17-es, első szezonjában neki sem sikerült osztatlan sikert aratnia... Bár egy Európa Liga, és angol Ligakupa győzelmet más kluboknál hatalmas sikerként könyvelnének el, a bajnoki hatodik helyezés, és az ebben elért 15 (!!!) döntetlen sokaknál kiverte a biztit. Miután a Bajnokok Ligája kvalifikáció meglett, a portugál menedzser megkapta az esélyt, hogy a friss szezonban még jobb, a menedzsment és rajongók számára elfogadhatóbb teljesítményt nyújtson Pogba-ékkal, és egy új siker-korszakot indítsanak el közösen.
És az új éra nem is kezdődött olyan gyengén augusztusban, emberek!!! Jó-jó, a Real egyértelműen dominált az Európai Szuperkupa mérkőzésen, mégis egy kis szerencsével (1. Lukaku nincs befoschva, és több helyzetet kihasznál; 2. a partjelző látja, hogy Casemiro lesen van) másképp is alakulhatott volna a találkozó. Mindenesetre az egyértelműen látható volt, hogy a United egyelőre nincs a Madrid szintjén. Ellenben ha továbbtekintünk, és megnézzük a United két utóbbi bajnoki meccsét, akkor bizony már van miért bizakodónak lenniük a szurkolóknak! "Sikerült négy-négy gólt szerezni a múlt szezon 11., és 15. helyezett gárdái ellen, tyűű, micsoda eredmény! Várjál, átrakom a hűtőből a fagyasztóba a pezsiket, hogy minél hamarabb kezdhessük az ünneplést!" - mondhatják a kicsit pesszimistább, vagy racionálisabb olvasók. Talán igazuk is van, és Mkhitaryan (leírtam google nélkül) fenomenális gólpasszai, Lukaku jó helyezkedése és gólerőssége, Pogba kreativitása, és szervezése, Matic kiváló rombolása, illetve a védelem remek zárása csak ideiglenes, azonban egy bizonyos tényező miatt úgy gondolom, hogy ez tartható lesz egész szezonban. És ez nem más, mint...
A Mourinho-varázs
A portugál zseninek van egy roppant érdekes második-szezon perverziója, amely szerint minden csapatnál -, ahol vezetőedzőként tevékenykedik, - a második teljes idényében hatalmas előrelépést képes produkálni. Bár Dr. Gregory House megmondta, hogy mindenki hazudik, a számok mégsem teszik ezt.
Valóban, akad néhány kivétel, hiszen az első Chelsea-nél töltött kalandja során pont egy kisebb visszaesést tapasztalhattunk az első idényt követően, illetve a madrid-i évek nem voltak kifejezetten sikeresek számára. Mindenesetre látható a fenti ábrából, hogy már úgy több trófeát kapargatott össze a második évei során, hogy az aktuális idény csak ezekben a hetekben vette kezdetét.
Minek köszönhető ez a talán meglepő statisztika? A Special One mindig híres volt a kiváló játékos transzferekről, amelyek tényleges erősítést jelenthettek a csapat számára. Csak kiemelve néhány fontosabb második szezonos igazolást:
- Porto ('03/04): José Bosingwa, Pedro Mendes, Carlos Alberto; a portugáloknál még nem állt a menedzsernek rendelkezésére akkora pénzügyi erőforrás, amely lehetővé tette volna a megaigazolások nyélbe ütését. Ám a fenti nevek közül kettő kezdő volt egy BL-döntőben, és egy gólt is szerzett. Nem gyenge.
- Chelsea ('05/06): Michael Essien; rajta kívül más jelentősebb igazolás nem érkezett a kékekhez, talán emiatt nem volt igazi áttörés ebben az idényben.
- Inter ('09/10): Diego Milito, Samuel Eto'o, Lúcio, Wesley Sneijder; és ez csak néhány név, szerintem egyikükről sem kell részletesebb leírást adni. Végeredmény: BL-győzelem
- Real Madrid ('11/12): Raphael Varane; egyedül az akkor még csak tehetségnek számító Varane-t lehet kiemelni e szezon igazolásai közül. Bár a spanyol bajnoki cím egyértelműen értékesebb a Király-kupánál, talán a megfelelő vérfrissítés, és új játékosok hiányoztak itt is a nagyobb sikerhez.
- Chelsea ('14/15): Thibaut Courtois, Cesc Fabregas, Diego Costa; a kapus kölcsönből tért vissza, José-nak meg kellett hoznia a döntést, hogy Courtois legyen az első számú kapuvédő. Nagy húzás volt. Mellesleg a bajnokságban Fabregas 19 assziszttal, Costa pedig 20 lőtt góllal végzett...
- Manchester United ('17/18): Romelu Lukaku, Victor Lindelöf, Nemanja Matic; egyelőre a svéd hátvédből keveset láttunk, Lukaku viszont ígéretesnek tűnik az eddigi meccsek alapján. Talán sokat fizettek érte, de ha minden meccsen betalál egyszer-kétszer, akkor senki sem fog sírni az elköltött 85 millió € után. Matic két szempontból is fontos: egyrészt már bizonyított klasszis védekező középpályásként, másrészt a kiváló védekezése által a Dab-király, Pogba is kiteljesedhet, és sokkal inkább koncentrálhat a kreatívabb játékelemekre, és a játékszervezésre a szerb romboló mellett.
Erre rápakolt még egy lapáttal a Special One, miután a héten újraszerződtette a svéd titánt, Ibrahimovic-ot. Ibra felépülése után óriási segítséget jelenthet majd a csapatnak a megterhelőbb időszakokban, amikor heti két meccset fog játszani a United, illetve mentorálásával Lukaku is eltanulhat tőle egy s mást. A gólörömöt már sikerült is elsajátítania (2:25-nél).
Természetesen nemcsak az új emberek fogják sikerre vezetni az egyesületet, hanem szükség van egy ideális alapra, ami csak idővel alakul ki. Ehhez - érzésem szerint - pont elég volt egy év, és megfelelően összeszokott már a csapat magja, a United drukkerek pedig várhatják, hogy ők is részesei legyenek a Mourinho-mágiának.
(Forrás: transfermakt.de)
