Spanyol bajnoki cím - öt hosszú év után -, Bajnokok Ligája győzelem - az első back-to-back diadal a történelemben -, majd jön egy sima Európai Szuperkupa, plusz még egy álombeli Spanyol Szuperkupa siker. Fincsi. Ezen visszafogott eredményekkel a háta mögött vághatott neki az új idénynek a Real Madrid, és érezhették - joggal -, hogy nevükhöz hűen ők az egész világ királyai. Viszont az Everest csúcsáról legfeljebb lefelé vezethet az út, a fővárosiak pedig nem éppen egy visszafogott tempót választottak a lemenetelhez. Mi történt? Lehet-e még esély visszakapaszkodni?
A felsorolt megismételhetetlen eredmények után nem sokan gondolták, hogy négy bajnoki forduló után Zinédine Zidane csapata máris négy ponttal fog kullogni az ősi rivális Barcelona mögött. Erre érkezett még szerda este egy tökéletesen kivitelezett, alattomos tökönrúgás a Bernabéu-ban elszenvedett Betis elleni vereség képében. Külön kiemelendő, hogy ez a kisebb tragédia ugye hazai pályán esett, ahol bajnoki mérkőzésen még nem tud sikert felmutatni a királyi gárda három fordulót követően. Ezen otthon lejátszott meccseken kerek egyes, azaz 1-es lőtt gólátlagot volt képes produkálni a Real, amely az előző szezonbeli 3,3-as mutatóhoz képest határozottan kijelenthető, hogy fos. Bár a gólhelyzetek mindegyik mérkőzés során megvoltak, mégis összesen 67 kapuralövésből (aztakutyafájátneki) mindösszesen 3-at sikerült a hálóba juttatni - szerda este 27/0 az arány ebben a kategóriában.
Érzésem szerint - nyilvánvalóan - több elemből áll a problémahalmaz. Az egyik nehézség, amivel szembe kell nézniük: a cserecenter hiánya. Borja Mayoral kétségkívül fantasztikusan mutatkozott be első meccsén, melyen kezdőként lépett pályára, de nem tartom ideális pótlásnak Morata helyén. Akinél maximálisan érthető volt, hogy miután már másodszor próbálkozott nevelő klubjánál fix játélehetőséghez jutni, a jó teljesítmény ellenére sem kapta meg a bizalmat, így távozott a királyiaktól. Már a nyár folyamán furcsának találtam, hogy Florentino Pérez nem lép a Morata-Chelsea transzfer után, mindez Murphy törvényei alapján ki is csúcsosodott, mikor Benzema formán kívül kezdte az idényt, majd később combsérülésével sikerült tovább erősítenie a fejvakarászást.
Akad egy fiú, aki tán nem is oly ifjú, ám centerként bevethető lenne: Cristiano Ronaldo emberünk neve, akivel el is érkezünk a következő problémaforráshoz. Mert hogy Ronaldo úgy érezte, hogy nem jutott elegendő szabadnaphoz a nyár folyamán. Szeretett volna több hasznos időt együtt tölteni gyermekeivel, ennek érdekében gyorsan össze is szedett egy öt mérkőzéses eltiltást a Barcelona elleni szuperkupa első meccsén. Nem jött volna rosszul, ha ő is bevethető a Valencia, valamint a Levante elleni összecsapásokon. Illetve feltételezhetően nem játszott volna ennyire csapnivaló formában szerda este, ha nincs az a buta eltiltás. Habár az utolsó mérkőzés közben többször felmerült bennem, hogy egyszerűen ROSSZ CIPŐT választott, mert ritkán látni ennyi pofára esést, és pocsék lövést a világ (egyik) legjobbjától.
A fenti anomáliák önmagukban okozhatnának álmatlan éjszakákat a vezetőedzőnek, viszont erre még rájön az általam vélt legnagyobb bibi: a túlzott önbizalom. Persze teljesen érthető, hogy egy ilyen hihetetlenül sikeres időszak után kicsit nagyobb a mellény, de mégis sikerült átlépni egy határt. És ebbe beletartozik Roni lökdösősdije, az eszetlen kiállítások, és a végtelennek tűnő elpuskázott helyzetek. Utóbbi témában nálam Bale sarkazós megoldása verte ki a biztit, amely mozdulatért a fél világ teljesen odavolt, de én mostanáig képtelen vagyok felfogni ezt az esetet... a 75. percben vagyunk, 0-0 az állás, rohadt fontos lenne a három pont megszerzése, tényleg nem jött ki a lépés egy hagyományos, bal belsővel kivitelezett lövéshez? Legalább százszor visszanéztem az esetet, és még mindig nem értem. Úgy érzem, hogy egész egyszerűen nem sikerült megfelelően felszívniuk magukat ezekre a bajnokikra, amit nagy részben Zizou számlájára írnék.
Van-e még innen visszaút? Viccesnek találom azokat a gondolatokat, hogy a La Liga küzdelmei ezzel eldőltnek tekinthetőek. Egyrészt "hiába" a tökéletes kezdés a katalán riválisnál, kemény ellenféllel még nem kellett megmérkőzniük (bár a Real-nak sem igazán), és a keretük sem lett azóta mélyebb. Másrészt januárban kezdődik majd az érdemi része a szezonnak, amikor majd három versenysorozatban kell mindkét gigásznak küzdenie. Nem hiszem, hogy nagyon félteni kéne a Real Madrid-ot, most egy kicsit rendet kell rakni a fejekben, és együtt visszatérni a siker övezte ösvényre. Ehhez a kiváló gyógyír lehetne egy-két nagyobb arányú bajnoki győzelem, amelyhez a katasztrofálisan kezdő Alavés, majd hazai pályán az Espanyol tökéletesen asszisztálhat. Újra komolyan kell venni akár egy Girona elleni meccset is, ismét ízlelgetni, hogy milyen érzés gólokat szerezni, és nem lesz itt semmi gond. Azt nem állítom, hogy szurkolnék mostantól a királyiaknak, mindenesetre egy kompetitív, izgalmas bajnokságért szorítani fogok.
(Kép: skysports.com)
